Budapest Pride avagy a köztünk élő homoszexuálisok

Ma elég mélyen elgondolkoztam egy, szerintem manapság igen fontos témán. Ez nem más mint a homoszexualitás. Még mielőtt bárki bármit félreértene, nem készülök elhagyni a férjem és nem szándékozom a saját kapumra lőni. Az az igazság, hogy egy barátnőmről tudtam meg ma, hogy leszbikus. Annyira meglepett engem, hogy hosszas filozofikus merengésbe kezdtem.

Manapság a homoszexuálisoknak két csoportja van. Az első akik tényleg nemi identitás zavarban szenvednek és azok akik csak a modern kori viselkedés torzulást követik és mondhatnám trendből, menőzésből vagy buliból vállalják a homoszexualitást. Én ismerek mind a két csoportból embert.

A férjem egyik barátja is meleg. Ő az előbb említettek közül az első csoportba tartozik. Mikor pár évvel ezelőtt a férjem először mutatott be neki, fogalmam se volt róla, hogy meleg. Egy nagyon kedves, kíváncsi, teljesen normális srácot ismertem meg az ő személyében. Egy egész délutánt töltöttünk együtt és én nem is sejtettem semmit. Ha a férjem nem mondja el a nap végén, hogy a barátja homoszexuális soha nem jöttem volna rá. Ő nem hirdette, de nem is szégyellte. Nem volt semmivel másabb mint bármelyik fiú ismerősöm. Nem sokkal késöbb bemutatta a párját. Róla pláne nem mondtam volna meg. Egy kedves barátságos ember volt ő is.

Ők nem dicsekednek ezzel. Békésen élnek közöttünk, mit bármelyik normális ember. Nem öltöznek nőnek és nem kürtölik szét a világban. Ha bárki megkérdezi tőlük, akkor bevallják, de látszik rajtuk, hogy ez a saját személyes intim dolguk, ami nem tartozik a nyilvánosságra.

Ellenben azokkal a társaikkal akik nemcsak felvállalják, de még büszkén dicsekednek is vele. Ezeknek az embereknek a fesztiválja a Budapest Pride. És ez miért is van? Mire is jó? Minek kell? Ezek szerintem igen jó kérdések. És így jutunk el az elején említett második csoporthoz. Azokhoz akik trendből változtatnak nemet. Akik nem elfogadják szép csendben a dolgot és élnek úgy ahogy nekik jó, hanem hatalmas plakátokkal és nő ruhában vonulnak végig a városon. Nem is gondolva arra, hogy ezzel mit is tesznek.

A minap egy kedves nagypapával beszélgettem. Ő mesélte, hogy egy szombati napon épp az állatkertbe vitte el 6 kis unokáját, amikor a felvonulással szembe találták magukat. Az öt éves kislány rögtön kérdezősködni kezdett. Miért vannak nőnek öltözve a férfiak? Miért csókolózik két néni? Szegény nagypapa nem is tudta mit válaszoljon unokájának. Ezután a kislány kérte a nagyapját, hogy ők is menjenek a nagy, színes felvonulással. És itt van a probléma.

A Budapest Pride lényege mi is? Hogy hirdessük a másságot? Hogy mi a normális? Vagy a nemnormális dolgokat hirdetjük? Azért vonulnak fel, hogy kövessék őket az emberek? Vagy hogy elfogadják?Miért? Annyi kérdés merül fel bennem.

A barátnőm, akiről ma megtudtam, hogy leszbikus, ő is hozzájuk tartozik. Tudni kell róla, hogy egy nagyon katolikus, szeretetteljes családban nőt fel. Pár évvel ezelőtt elkezdett modellkedni. Mivel minden adottsága megvolt hozzá, szép karrier állt előtte. Csak hát azért sok mindet meg kellet tennie. A mai eltorzult világban elvárták tőle, hogy vállaljon leszbikus hangulatú képeket. Vagyis, csókolózzon lányokkal, intim helyzetekben.

Természetesen elvállalta a siker érdekében. Csak aztán valami megváltozott.  És áttért a másik oldalra. sajnos nagyon sok olyan lányt ismerek aki csak azért, hogy különlegesek, hogy észrevehetőek legyenek azért lesznek leszbikusok. És a végén már ők is elhiszik hogy tényleg azok.

A mai társadalom majdnem 10%-a vallja magát homoszexuálisnak.Ez egy hatalmas szám. Szerintem ez igen is csökkenthető lenne, ha ma nem divatként kezelnék. Én nem vagyok a homoszexuálisok ellen. Sőt. Véleményem szerint mindenki azt szeret amit akar. Azzal csinál azt amit akar. Szeressen fiú fiút, lány lányt. De ezt mindenki társa meg magának.  Ne kelljen nekem és a gyerekemnek ezt néznem. Ne kényszerítsék rám az ő életstílusukat. Szerintem boldogan élhet egymás mellet heteró és homokos anélkül, hogy Budapest Prideon nőnek öltözve vonuljanak. 

Mint mondtam nekem is vannak homoszexuális barátaim, akik az én szememben semmivel sem másabbak mint én vagy akárki más. Nem az különbözteti meg az embereket egymástól, hogy ki meleg és ki nem, hanem az, hogy ki hogyan viselkedik.