Mindenkinek kell egy barát
“A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Több, mint a kormány. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el.”
Sokáig azt gondoltam, hogy minden barátság egyformán erős és örökké tart. De ahogy felnőttem rájöttem, hogy a barátság egy igencsak törékeny üveggolyó. Vigyázni kell rá. Ápolni, törődni vele. És persze rettenetesen megbecsülni. Mert ha egyszer eltörik, már soha többet nem lesz ugyanolyan.
Az életem során igen csak sok barát, barátnő megfordult mellettem. Volt aki jó és volt aki rossz hatással volt rám. De mindegyiktől valami fontosat tanultam. Szerintem az ember személyiségét, viselkedését és életét igen nagy mértékben befolyásolják a barátok.Az én életemben is volt egy pár barátnő aki nagy hatással volt rám.
Az első és legrégebbi barátnőm Bernike. Pici korunk óta vagyunk barátnők. Még a játszótéren ismerkedtünk meg, amikor még csak négykézláb másztunk. Az anyukáink is igen jó barátnők, így 18 éve rendszeresen megyünk el közösen nyaralni, hülyéskedni. Mert hát Bernike az én őrült, dilis barátnőm.
Pici korunk óta mindig remekül elvoltunk. Valahogy ha ketten összekerültünk megbolondultunk. Mindig kitaláltunk valami őrültséget. Általában a kedvenc elfoglaltságunk a főzöcskézés volt. Ilyenkor összeszedtünk minden romlott és kevésbé romlott alapanyagot a konyhából és nekiálltunk összekutyulni. Mindig valami rettentően gusztustalan trutyi lett belőle. Mi mindig remekül mulattunk ezen. Egyszer ilyen főzöcskézés során egy igazán undi, kakaós folyós masszát sikerült elkészíteni. A nagy munka után pihenés képen fogócskázni kezdtünk. Sajnos a a teli tál pont útban volt. Amikor felrúgtuk a tálat az egész konyhát elöntötte a barna massza. Anya még hetek múlva is ilyen trutyit talált szerte a lakásba 
Egy másik alkalommal segíteni akartunk és nekiálltunk felmosni a fürdőszobát. A vége az lett, hogy folyt ki az ajtó alatt a víz és a habfürdő. Az egész lakást eláztattunk.de volt olyan is, mikor anya vigyázott ránk, hogy őt hozzákötöztük egy székhez egy zoknival betömtük a száját. A lakásban meg mindent felforgattunk. Ez után az esemény után tanultam meg egy fontos dolgot. Ekkor hallottam először a büntetésről. Addig nem igazán találkoztam még ezzel a fogalommal. Miután kipróbáltam rájöttem, hogy ez nekem nem igazán jön be, így a későbbiekben sem sokszor végeztem ezt a tevékenységet.
A másik, számomra szintén nagyon fontos személy a Szilvi. Szilaj Szilvi. Őt a gimi első napján ismertem meg. Azóta legjobb barátnőmként szeretem. Tőle rengeteg dolgot tanultam. Mindig ő volt a józan, segítőkész , hülyülős nővérkém.
Szilvi a tökéletes barátnő. Bár hasonlóan őrült és dilis mint én mindig tudok rá számítani. Bár csak kicsit több min 4 éve vagyunk barátnők az első perctől egymásra találtunk. Talán azért mert remekül kiegészítjük egymást. Én vagyok a pörgős “Na gyerünk csináljuk!” ő meg inkább “Gooljuk át még egyszer”.
Nagyon sok mindenben segített. Ő soha nem vetett meg semmiért, mindig kitartott mellettem. És persze minden hülyeségben benne volt. Amikor megismerkedtem a Timur Lenk zenekarral ő akkor is támogatott. Együtt jártunk a bulikra. És a suliba a folyosón együtt énekeltük a számokat.
A suliba minden tanárt kiosztottunk. Pláne az angolt. Sosem tudnám elfelejteni mennyit szórakoztunk szünetekbe a folyosón. Soha senkivel nem nevettem annyit mint vele. Rá mindig is lehetett számítani. Volt, hogy hajnal 2kor hívtam föl gyors tanácsér.
Az egyik legjobb közös emlékem, amikor Gödöllőre mentünk le koncertre. A buli ittunk egy “keveset” és mivel a pince helységben mindenki vicces cigit szívott nekünk is igen jó kedvünk lett. Otthon még nem voltunk álmosak, hát ki kellett találni valamit. Még a 15. szülinapomra kaptam egy barátnőmtől egy műbrokit. Fricikének neveztük el. Szóval elővettük Fricikét és befújtuk dezodorral, hogy elmúljon a szilikon szaga. Majd kitettük az abrakba száradni. Persze az egészet videóra vettük ami később valahogy apám kezébe került.
Egy másik alkalommal átjött Szilvi és egy szál tangában öltáncot tanultunk egy netes videóból. Elővettük a térdelőszéket és azon táncoltunk.
Szilvi rendszeresen látogatott meg délutánonként. Általában ilyenkor vettünk egy vagy két üveg bort, amit “szépen lassan” megiszogattunk. Ilyenkor valahogy mindig volt valami fontos dolgunk az utcán. És persze a lépcsőzés már gondot okozott ezért Szilvi seggen csúszott le a másodikról. Egyik alkalommal előreszaladtam telefonálni. Szilvi a szokásos popsis módon követett, de a bejárati ajtónál megakadt. Bár már kb 1000x volt nálunk most mégsem ment az ajtó kinyitása. Sosem fogom elfelejteni, ahogy a Szilvi állt az üveg mögött és tiszta erővel ütötte az ajtót és kiabált hogy engedjem ki.
A Szilvi nekem mindig is a lelki társam volt. Vele olyan dolgokról tudtam beszélni amiről senki mással. Volt hogy órákon át dumcsiztunk és hülyültünk. Nekem ő legjobb barátnőm.